Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó
Bejelentkezés
korbekorbe

A papír sárkány és a karikás ostor.

körbejáró · 2 hete
Emlékszel még? Emlékszel rá?

Nekünk a saját készítésű játékaink voltak a kincset érő értékek.

 A papír sárkány és a karikás ostor.

Szerintem nincs olyan gyerek, akinek nem lenne nagy álma a papírsárkány eregetés, látni a szelek szárnyán repülni a törékeny játékot. 
 Ám ha jobban belegondolunk nem is olyan gyerekjáték egy jól repülő, magasba törő repülő alkalmatosságot készíteni. Mi, Tabáni gyerek is próbálkoztunk a magunk tudása és elképzelése alapján sárkányt készíteni.
A MÁV kórház helyén akkoriban egy nádas volt, jóféle nádszálak teremtek a mocsaras területen, oda jártunk, ha nád kellett.
Bugyli bicska mindég volt nálunk, csak arra kellett ügyelni, hogy el ne vágjuk a kezünket a nagy igyekezetben, nagyon éles és fájdalmas sebet tudott okozni a nádszál. 
A többi hozzávaló, spárga, erős, de vékony papír, folyékony ragasztó / csiriz/, egy kis kenyérbél /,só ,és természetesen a nádszálak.  Megterveztük ,hogy milyen alakú lesz a sárkányunk ,méretre szabtuk a nádszálat ,a végeit a bugylival egyformára bevágtuk ,az összeillesztésekre . 
Spárgával  megerősítettük a toldásokat  , csirizbe egy kis sót tettünk ,kenyérbéllel összegyúrtuk ezt a masszát használtuk a találkozási pontok megerősítésére . Vigyázva ,hogy ne legyen súlyos ,mert akkor nem fog a levegőbe emelkedni . 
A vékony papírt a földön kisimogattuk ,rátettük a nádból készült vázat és kis ráhagyással kőrbe vágtuk ,téptük .Behajtogattuk és a csirizzel összeragasztottuk . A sárkány elejére egypár centis röptető zsinórt tettünk ,ez volt a sárkány egyik lelke.
A hátsó részére egy hosszabb „farkat „kötöttünk, erre papírcsíkokat ragasztottunk. Ezután az eregető zsinórt, spárgát egy faágra tekertük és próbarepülést végeztünk, addig igazgattuk a repülésre váró szerkentyűt, míg egyensúlyba nem került.
Egy tintaceruzával kidíszítettük,”arcot „rajzoltunk rá, vagy bár mit, amit elképzeltünk. Mikor kész lett, már csak a szelet kellett megtalálni, azt az ideális széljárást, amiben sikeresen a magasba emelkedhetett a sárkányunk. Aki a szelek szárnyán nagyon magasba tudta repíttetni, annak bizony nagyon erősen kellett tartani, húzása volt a sárkánynak, egy nagyobb széllökésnél akár hasra is ránthatta a röptetőt a szerkentyű. Nagy szaktudást igényelt az „etetés” a „behúzás” és a futtatás, ha ezekben nem volt meg az összhang, akkor könnyen a földbe csapódott a törékeny játékszer.  A focipályán, a gáton és a gátoldalban nagyon jól tudtuk ezt a fajta játékot űzni, néha, négy –öt sárkány is a magasban röpködött. Nagyon ügyeltünk a landolásra, nagy tapasztalat és ügyesség kellett, hogy biztonságosan földre hozzuk a törékeny repülő alkalmatosságot. Emlékszem, versenyeket rendeztünk, hogy kié ment magasabbra, kié a szebb, ki landolt simábban. Ugyan ilyen versenyek folytak a másik kedvenc játékunk a karikás ostor készítésében és kezelésében is. A nyél kiválasztásával kezdődött az egész, ha találtunk szilvafa ágat, akkor azt használtuk, a legjobb a seprűnyél volt, de egy „sima „vastagabb ág is megtette. Simán bevágtuk a nyél tetejét, ide kötöttük majd magát az ostort, aki komolyabb karikást akart, az egy meghajlított erős drótot erősített a nyélre, ebbe kötötte a nyaklót. Mi ,sima, vastagabb kender madzagot fontunk össze, /vagy egy vastag kenderkötelet használtunk/.A fonást 6 -7 ágból készítettük ,arra ügyelve ,hogy  egyre vékonyodó legyen a fonásunk , mert oda kerül majd a csapó ,a csapó végére pedig a „sudár”.
A sudár adta a pattintás éles és csattanó hangját , ha volt szíj, akkor abból, ha nem, akkor csak kirojtoztuk a kötelet  .
A karikás ostor hosszát mindenki maga határozta meg, kinek mekkora ereje és milyen tudása volt a karikás megpattintására.  Míg meg nem tanultuk a karikással bánni, addig  tele voltunk ütésnyomokkal, és, még a szemünk világát is kockára tettük egy, egy jó hangú cserdítés végett. Néha, csak úgy zengett a belváros a sok karikás ostor pattogásától, akkoriban ugyan is a belváros szívében laktunk. Egy alakalommal, már felnőtt fejjel, a Szapáry úton rendezett, Város Napján fogtam ismét a kezembe és pattinthattam meg egy karikás ostort. Nem dicsekvés képen mondom, de a harmadik nekirugaszkodásra sikerült egy kis hangot kicsalni az ostorpattintásból.
 Mi nem okos telefonokat és táblagépeket nyomkodtunk, nekünk a saját készítésű játékaink voltak a kincset érő értékek.

Megjegyzést csak bejelentkezett blogolok tagok írhatnak!
Jeletkezz be a blogodban, vagy készíts te is egy blogot a blogolok.hu-n!