Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó
Bejelentkezés
korbekorbe

A tejivó illata

körbejáró · 6 napja
A tejivó illata
Minden évszak közül a téli tejivó illata volt, ami egy egész életre meghatározta a viszonyom a meleg kakaóhoz és a fonott kalácshoz.  A reggeli iskolába menet kihagyhatatlan útvonala volt a tejivó előtt elmenetel. Majd, a pár perces várakozás, hogy az orromba érezzem a nyitott ajtón keresztül ki, ki illanó semmivel össze nem hasonlítható illatokat. Az édesanyám, nagymamám főztjénél-süteményeinél nincs jobb, és mégis vágytam a különlegesre Otthon ünnepszámba ment, ha kakaót ittunk, édesanyám sűrűn sütött mazsolás kalácsot, ám a tejívóból kiillanó kalács illat az más volt. Finomabb, vagy különlegesebb volt a tejívói étek?  Igen, mert akkor még elérhetetlennek tűnt, hogy a reggeliző pultnál állva, pöttyös bögréből igyam a meleg kakaót és egyem a barna színű foszlós kalácsot.  Közelebbi út lett volna a Csarnokokon át menni a Kis Síposba de, minden nap egy kis kerülőt tettem, hogy a tejivós élményt át tudjam élni. Kora tavasztól nyitott ajtónál lehetett bámészkodni, de télen ezt az élményt elvette a hideg időjárás. Ezért is volt másabb a téli kukucskálás.  Az oldalsó ajtón bemenve, a tejkiméréshez jutott el az ember, ahol, hatalmas kannákból mérték a tejet, hosszúkás merőalkalmatossággal egy féli teres kannát tudtak megtölteni.  A főutcai bejáraton át pedig a TEJIVÓBAN találta magát, aki reggelizni tért be. Kétoldalt pultok, a nagyobb kimérő pulton szépen sorakoztak a piros pöttyös félliteres bögrék. Fonott kaskákból kandikáltak ki az isteni illatokat árasztó frissen sült kiflik, kalácsok. Minden alkalommal ott mentem végig a tejkimérésig. Hatalmasakat nyeldesve figyeltem a reggelizőket és minden alkalommal elhatároztam, hogy egyszer magam is ott fogok állni, és eszem a meleg kalácsot, iszom a forró kakaót. Tavasszal és nyáron soha nem éreztem olyan intenzíven az illatokat, mint késő őszi és a téli napokon. A hideg levegőben szinte berobbant az orromba a finomságok illata, majd onnan az egész belsőmet átjárta a kakaó illata. Az általános iskola befejezése után nyári munkán dolgoztam egy építőipari vállalatnál és alig vártam, hogy megkapjam a munkám utáni fizetséget. Az első utam a tejivóba vezetett. Büszkén kértem a nagy bögre kakaót és a kalácsot, mint a nagyok, odaálltam az egyik pulthoz és szinte falni kezdtem a rég óhajtott finomságokat.  Le sem tudom írni micsoda mennybéli ízeket éreztem, micsoda élményt éltem át, minden porcikámmal ittam és ettem. Az a bögre kakaó és hatalmas kalács volt addigi életem legfinomabb étke. Soha nem felejtem el a kiszolgáló néni rám csodálkozó tekintetét, aki végig nézte, ahogy befalok mindent. A bögrében nem hagytam egy csepp finomságot sem és az pultról is felszedegettem minden morzsát.  Biztosan volt már mindenkinek hasonló élménye és tudja milyen érzésekkel lettem gazdagabb. A meghatározó finomsága most is életem meghatározó része, ha tehetem most is kakaót és kalácsot reggelizek. Most is ugyan azt az áhítatot érzem, mint amikor a pult előtt állva habzsoltam a finomságokat. Szeretem a kakaóba beleaprítani a kalácsot, esetleg friss ropogós kiflit is. Ez már így marad életem végéig, mint ahogy az illatok is örökre az orromba maradnak.  Egy hatalmas bank épület áll a régi tejivó helyén, és ha arra járok, mindég szemem előtt látom a bejáratot, ahol oly sokat álltam és szívtam magamba a legfinomabb illatokat.
Megjegyzést csak bejelentkezett blogolok tagok írhatnak!
Jeletkezz be a blogodban, vagy készíts te is egy blogot a blogolok.hu-n!
körbejáró
Nagyon régóta blogolok , egyszer, egyszer törlöm az aktuális naplót és elkezdek egy másikat. Hogy miért? Frissülés, más elképzelések, más témák kerülnek előtérbe.