Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó
Bejelentkezés
korbekorbe

Hová jutunk?

körbejáró · 6 napja
Régi vágású ember vagyok, nem szeretem a mostani agyonmobilizált világot, ám magam is kiveszem részem a modern eszközök használatában. Nincs mese, haladni kell a korral, mert, „aki kimarad, az, lemarad”, mondá a régi szlogen. 
Még is, zavar, hogy az életünket feláldozzuk a mobilizáció oltárán. Mert mi is van most? Egyes szolgáltatásokat már nem is tudunk elérni vagy használni, ha nincs mobiltelefonunk vagy internet hozzáférésünk. Sajnálják, de a mobil telefonszám, E-mail cím hozzáférése nélkül ugrik a szolgáltatás, a valaminek a megvétele, valaminek az elintézése. Közel tíz, tizenöt éve teljesen kifordult velünk a világ, a sok kütyük megvételével megágyaztunk a közönynek, a sablonos életnek, a természet hanyagolásának és lehetne folytatni a dolgot.  Gyermekkoromban éjszakáig az utcán, téren voltunk, sarasan, porosan éltük a mindennapjainkat. Csak az éhség hajtott haza bennünket, akkor is csak pár perc erejéig, míg az ételt kutyafuttában bekaptuk. A kezünk piszkos, az arcunk pirospozsgás volt, nyáron a melegtől, télen, a hidegtől. A mai világban, lehajtott fejű, a kezükben mobiltelefont nyomkodó emberekkel találkozunk, a fülükben hangszóró üvölti a zenét. Az emberek nem is érzékelik maguk körül az élővilágot, nem beszélve arról milyen balesetveszélyeknek vannak kitéve. Az otthonokban sem különb a világ, néhol egyes családtagok SMS- be, és telefonon tartják a kapcsolatot, pedig csak pár méter választja el őket egymástól. A napokban egy kórházi váróteremben töltöttem pár órát, és nem egymással társalkodó embereket láttam, szinte mindenki a telefonját, táblagépjét nyomkodta. Nem volt kivétel ez alól a nyolcvan valahány éves hölgy sem. Mondhatnánk, hogy öröm, hogy az idősebb korosztály is szívesen és állandóan használja a modern technikát, csak hát, kivész a közvetlen személyes kapcsolat. A padon egymás mellett ülő szerelmes/?/ pár nem a testi érintkezést részesítik előnybe, nem, ők is a telefonjukat nyomkodják. Nem szerelmes szavakat búgnak egymás fülébe. A telefonon beszélgetnek. Minden hétvégén a nagyáruház előtt találkozok egy férfival, aki úgy lép ki a kocsijából, hogy a fülén a telefonja.  A boltban is állandó kapcsolatban van valakivel, mert jár a szája és a telefonos utasításokat követve megy a portékákat összegyűjteni. Saccperkábé egyszerre érünk a bolt előtti placcra, én, megyek a drót szamaramhoz, ő pedig, pakol a gépkocsiba ám, a telefonja még mindég a füléhez tartva. Persze vannak jó oldalai is a kütyüknek, a gyorsaságukkal pld, életeket menthetnek, gyors riasztást adhatunk tűzvészről, és más természeti katasztrófákról. Pár éve még a fiatalok azt hangoztatták, hogy az idősebb korosztály bajba lesz, lemarad, és nem tudja követni a való világot. Ezt megcáfolta az élet, hiszen sok idős ember a legmodernebb technikát használja, kocogás közben, de kiváló fotókat „lőnek” ha valami szép látvány tárul elébük. Ma az idősebb korosztálynak sem jelent akadályt a külföldön élőkkel Viber Messenger kapcsolatot létesíteni. Ám ennek az, az ára, hogy elszemélytelenedett a világunk és még jobban eltávolodunk egymástól.  Lassan eltűnnek a falusi házak elé telepített pletykapadok, a városi jó szomszédi beszélgetések, a pletyizések is idejét múlttá válnak. Már alig emlékszünk a könyvek illatára, a kézzel írt, illatos borítékba küldött levelekre, az élő zenére, a társasági kártya partikra. Az éjszakába nyúló filozofálásokra, könyvek, filmek témájának megbeszélésére. 
 Mára már, kettősség lakozik bennünk, még fellelhető bennünk a régi énünk, de már, beszippantott bennünket a technika világa. 
Megjegyzést csak bejelentkezett blogolok tagok írhatnak!
Jeletkezz be a blogodban, vagy készíts te is egy blogot a blogolok.hu-n!
körbejáró
Nagyon régóta blogolok , egyszer, egyszer törlöm az aktuális naplót és elkezdek egy másikat. Hogy miért? Frissülés, más elképzelések, más témák kerülnek előtérbe.