Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó
Bejelentkezés
korbekorbe

Nyári munka

körbejáró · 2 hete
Nyári munka

Emlékszel még? Emlékszel rá?

Nosztalgiával gondolok a gyermekkoromban végzett nyári munkákra, néha jó bulinak tartottuk, nem utolsósorban pénzt is kerestünk, ha nem is sokat. 
A hetedik osztályt elvégeztem,  amikor a nyári szünetben a haverokkal elmentünk nyári munkára, kukoricafattyazás volt a munkánk. A Lenin Tsz –bejártunk ki minden reggel, igazi munkaidőnk volt, hétkor kezdtünk és délután fél négykor végeztünk. Az agronómus mindenkit beosztott egy idősebb ember mellé, tanulás céljából, majd mikor meg lett a tapasztalat ,akkor már a velünk egyidősekkel is összekerülhettünk. 
Aki csinált már ilyet az tudja, hogy nem minden az aminek látszik, nem volt  könnyű munka egész nap a tűző napon kapálni. Estére a derék már nem nagyon akaródzott kiegyenesedni, fájt minden porcikám, a karom majd leszakadt, de nem volt mese csináltam. 
Nem volt muszáj, de kerékpárra gyűjtöttem és azt mondták a szüleim, hogy be kell szállnom a vételárba. Könnyítést az esős napok jelentették, bár akkor, a fedett csűrökben találtak mindenkinek valami elfoglaltságot.
Ott könnyebb volt lazítani, kicsit elbújni és szunyálni egyet a szénában. Sok lány is dolgozott a tsz-ben, így még plusz motiváció is volt, igyekeztünk a lányok mellé és közelébe kerülni és nagyon ciki lett volna, ha többet dolgoztak volna, mint mi. Minden fiú a vízhordó lányba volt szerelmes, idősebb volt, és mint a legszebb rózsa, kezdett kivirulni.
A felnőttek bazsalyogva nézték, hogy mennyi vizet iszunk, utána pedig mennyit jártunk odébb, mert ugye ami befolyt, az ki is akart folyni.
A velünk dolgozó lányok féltékenyen nézték, hogy, hogyan legeltetjük a szemünket a vízhordó lányon.
Ám nem hagyták magukat ,minden reggel csinosan öltözve várták ,hogy rajtuk is megakadjon a szemünk ,mi pedig vevők voltunk a csábos kinézetre .Micsoda öröm volt, amikor délben egy szöszi  copfos lány mellé ülhettem az ebédet megenni . A munka végeztével pedig együtt bicikliztünk haza .Kölcsön kért biciklivel voltam ,de büszkén újságoltam ,hogy lesz saját is, ha megkapom a fizetségem. Eltelt a nyár, és már a következő nyárra gondoltunk. Előre megterveztük, hogy mit is fogunk venni a munkáért kapott bérből.  Eljött a következő nyár .A haverokkal úgy döntöttünk ,hogy a nyolcadik elvégzése után fizetősebb melót keresünk ,elmegyünk vagont kihányni . Egy vagon szén ,kavics ,sóder kihányása kereken száz forint volt  . A terv jó volt ,akkoriban az ,az összeg egy kisebb vagyont ért ,csak hát nem gondoltunk arra ,hogy oda már erős fizikum is kell. Akkoriban sportoltunk, ám, mivel tartani kellett a súlyunkat, nem voltunk egy deli legények, az erőnk meg volt, csak nem a vagonrakodáshoz való. Sosem felejtem el, reggeltől estig tartott a munka, az egy vagon kirakodása. A szívlapát már magában is tetemes súlyú volt, megrakva pedig, akár egy sziklát emelgettünk volna. Megkaptuk a pénzt, de megfogadtuk, hogy tehervagon közelébe sok évig nem megyünk. Nagyon elfáradtunk, de megcsináltuk, már csak dacból is. Még bőven volt időnk a középiskolák elkezdéséig, így egy építőipari vállalathoz mentünk dolgozni, segédmunkások lévén betonoztunk, cementes zsákokat cipeltünk, téglát hordtunk és maltert kevertünk. Ez is nehéz munka volt, de a vagon kirakodáshoz képest semmiség volt. A munkával eltöltött idő leteltével, örömmel számolgattuk a pénzünket. Kirándulásra szántuk a munkabérünket, de előbb a szüleinknek adtuk a keresetünk felét és büszkék voltunk, hogy hozzá tudtunk járulni a családi büdzséhez. A kirándulást már napok óta terveztük. Sátorozás, horgászás és fürdés volt tervbe véve, majd megvalósítva. Kerékpárral mentünk Berekfürdőbe, a kempingbe laktunk, önellátók voltunk és nagyon élveztük a szabadságot. Útközben az öntözőcsatornákban horgásztunk, a szántóföldeket övező fák között vertük fel a sátrakat éjszakákra. A kempingben azt ettük, amit vettünk és főztünk, de mennyivel másabb íze volt azoknak az ételeknek, hiszen a magunkét ettük, a mi saját keresetünkből vettük mindent. Rengeteg élménnyel tértünk haza és sok, sok évig emlegettük azt a nyarat, sztorizgattunk és azon ábrándoztunk, hogy talán a gyerekeinknek is sikerül olyan nyári élményeket átélni, mint amilyenben nekünk volt részünk. A világ az óta nagyot változott, mi azonban a lelkünk mélyén, ugyan azok a lelkes emberek maradtunk, mint régen is voltunk.
 
„A kelés utáni első ápolási munka az egyelés, ha a kelés túl sűrű, egyenetlen. A csemegekukorica hagyományos munkája volt a fattyazás, ...

Megjegyzést csak bejelentkezett blogolok tagok írhatnak!
Jeletkezz be a blogodban, vagy készíts te is egy blogot a blogolok.hu-n!